Home

0-0-ás döntetlent követően 2-0-ás hazai győzelemmel jutott tovább a Debrecen a Cliftonville ellen. Hosszú a sora azoknak a meccseknek, amelyben egy nb1-es csapat szembesül a modern taktikával. Ez a mérkőzes sem volt kivétel. A Debrecen a jobb egyéni képességeknek köszönheti a továbbjutást.

A Debrecen birtokolja a labdát, de nincs ötlet a letámadás ellen

A Cliftonville ugyanúgy, ahogy az odavágón is tette, a saját térfelén kezdett elég passzív letámadásba. A védekezésben 4-1-4-1-ben álltak fel. Hamar egyértelművé vált, hogy a céljuk az, hogy minél előbb a szélekre kényszerítsék a támadásokat. A középső négyes viszonylag szellősen állt fel, de a középen játszó Scannell jól fedezte a labdához közeli réseket. A hátvédek és a középpályások között így is elég nagy volt a távolság, a Debrecen mégsem tudta ezt kihasználni.

dvsc-cliftonville

Ilyenkor látszik igazán, hogy mit jelent az, hogy az NB1 nem versenyképes. A letámadás mint a védekezés egy módja szinte ismeretlen a magyar fociban. Tavaly néhány csapat játékában volt valami letámadáskezdemény (pl. a PMFC, a Kaposvári Rákóczi Selymes Tiborral, vagy az Újpest Vignjeviccsel, aki szerencsére idén is folytathatja), de senki nem űzte igazán magas szinten. A magyar csapatok nagy része így egyáltalán nem találkozik ezzel a harcmodorral. A nemzetközi meccseken aztán mindig jön a meglepetés: már a máltai és észak-ír félprofi csapatok is felvették a lépést a foci fejlődésével, és komoly akadályt jelentenek a legjobb magyar csapatoknak. Az NB1-es csapatok tehát egész évben a minősíthetetlenül rossz NB1-es védekezésre adaptálják a támadójátékukat. De ami működik itthon, az nem működik Európában.

Nehéz megmondani, hogy Kondás Elemér miként szeretett volna támadni. A négy középpályás közül Varga, Szakály és Mihelic inkább a pálya közepén szokott mozogni. Ebből arra lehetne következtetni, hogy rövid passzos kombinációkkal próbálnak majd áttörni a középpályán, ahonnan a két csatárt ugratják majd ki. Szakály és Mihelic helyezkedése viszont egyáltalán nem utalt erre. Legtöbbször Varga hozta fel a labdát a pálya közepén. Ez már eleve nem szerencsés, hiszen a Johnston-Catney-Scannell háromszögnek köszönhetően pont itt volt a legsűrűbb az észak-ír mezőny. Mihelic és Szakály folyamatosan kérték a labdát Vargától, de ő csak akkor passzolhatott nekik, ha azok visszajöttek egészen mellé. Ezzel pedig nem igazán voltak előrébb, hiszen a labda még mindig nem ment át az észak-ír középpályán. Cserébe viszont a visszafelé mozgó debreceni középpályások kiürítették azt a területet, ahol a legkönnyebben lehetett volna megbontani a védekezést: ez a Scannelltől jobbra eső terület, amit Donnelly és Johnston között lehetett volna megjátszani. (Működött volna a másik oldalon is, de a Loki játéka inkább a bal oldalra fókuszálódott). Az NB1-ben működik ez a fajta visszafelé mozgás, mert ott a védekező játékosok gyakran követik a támadókat, és így folyton nyílnak a megjátszható területek. A Debrecen támadójátéka erre épül: a visszafelé mozgó középpályás magával visz egy védőjátékost, a labdát első érintésből továbbpasszolja a felfutó hátvédnek, vagy visszateszi a feladónak. Ezután próbálják meg visszatenni a labdát a középpályás mögötti megüresedett területre, ahol már egy támadó várja. De ami működik itthon, az nem működik Európában. Azok a területek, amelyek az NB1-ben kinyíltak, a Cliftonville ellen nem léteztek.

Nem halad a támadás.

Nem halad a támadás. A rések kihasználatlanok.

A Cliftonville-nek tehát nem is volt olyan nehéz dolga azzal, hogy középen állják útját a Debrecennek. A támadások nagy része végül tényleg a szélekre került ki. A Loki ezeket általában beadással tudta befejezni. És ugyan az észak-írek pontosan ezt várták, mégis több veszélyt jelentettek ezek a beadások, mint remélték. Ha a szélre került a labda, akkor Donnelly és Curran majdnem mindig a labda közelében maradtak. Ez azt is jelentette, hogy a kapu előtt a teljes védelem áll, akik esetleg néhány középpályással is bővülhetnek. A beadások nagy része így veszélytelen volt. De Sidibe és Volas lehetetlennek tűnő labdákra is le tudtak néha csapni köszönhetően annak, hogy fizikálisan jelentősen felülmúlták a védőket. Ha az észak-ír szélsők lemaradtak a labdáról a szélen, akkor a szélső hátvédek mentek ki, hogy megpróbálják megakadályozni a beadásokat. A védősor ilyenkor nem vitte végig a láncmechanizmust: a három másik védő mindig a kapu előtti területen maradt függetlenül attól, hogy hány támadó volt mellettük. Ezeket a szituációkat uralták a vendégek, a Loki veszélyes helyzetei nem is ezekből alakultak ki.

helyzet

A 2. percben Korhutnak volt egy nagyon jó lövése. A helyzet kialakítása Bódinak köszönhető, aki megpróbált egy csellel az észak-ír középpályások mögé kerülni. Kis szerencsével Sidibéhez került a labda, aki tovább tudott passzolni Szakálynak. Ebben a pillanatban a játék a korábban említett Scannell melletti területre tevődött át. A vendégek ekkor szinte teljesen elveszítették a kontrollt. Scannell annyit tudott elérni, hogy a csatárok kiugratása helyett csak balra lehessen tenni a labdát. Miután Korhuthoz eljutott a passz, a védők már elfoglalták a helyüket, és Korhutnak egy cselre is szüksége volt a lövéshez. A lényeg azonban, hogy néhány pillanatra sikerült kirántani a szőnyeget a vendégek talpa alól, és ez rögtön egy veszélyes helyzethez vezetett.

helyzet2

Egy másik nagy helyzet Volas kapufája volt. A kulcsmomentum itt is az volt, hogy bejuttatták a labdát a középpályások mögé. Ezúttal Volas és Sidibe kényszerítője volt a megoldás. A labda hasonló utat járt be, de most nem lövés, hanem beadás érkezett. A védők nem uralták a kapu előtti területet, így Volas könnyen fejelhetett.

Rövidpasszos játék a Cliftonville-től

A vendégek több alkalommal hosszabb időre birtokolták a labdát még emberhátrányban is. Kis területen alakítottak ki létszámfölényt. Mindig figyeltek arra, hogy a labdás játékos mögött legyen fedezet, egy vagy két játékos helyezkedett az oldalpasszra, és a kulcsfontosságú játékos, aki a védőjátékosok mögött várta az előrepasszt a résekben (ez az, ami a Loki játékából teljesen hiányzott). Így nagyon jól tartották a labdát, és közben még haladni is tudtak a támadással. A Loki az “NB1-es” védekezést játszotta: teljesen reaktív védekezés, ellenfélcentrikus helyezkedés, labda kergetése. Érdekes, hogy mennyire hasonlít ez arra, amit Pintér válogatottja is csinál. Úgy tűnik, a magyar edzők egységesen értelmezik félre a letámadás fogalmát. A Debrecen labdaszerzései nagyrészt a fizikai erőfölénynek és a nagyobb futósebességnek voltak köszönhetőek. A Cliftonville játékából viszont hiányzott az egyensúly. Hiába vonták el a Debrecen védőit a pozícióikból, vagy nem érkezett támadó azokra a helyekre, vagy nem tudták jó ütemben megjátszani. A konstruktív labdabirtoklásból így nem tudták átbillenteni a támadás lendületét, és nem sikerült jó helyzeteket kialakítaniuk.

Az egyéni képességek döntik el a mérkőzést

A kiállítást és az azt követő szabadrúgásgólt egy ártalmatlannak tűnő előrefejelt labda előzte meg. Devlin kirúgását Máté fejelte vissza. A két középső védő között kiugró Volas gyorsabba volt, és McGovern már csak lerántani tudta. A védők helyezkedése a kirúgásnál nem tűnt rossznak. Ha tudták volna, hogy Volas ennyivel gyorsabb náluk, talán szűkebben állnak fel. Mindenesetre az biztos, hogy Volas gyorsasága kulcsfontosságú volt ennél a szituációnál.

A kiállítás után a Cliftonville kissé szétesett. Először 4-4-1-ben álltak fel, de nagyon beszorultak, és nem tudták irányítani a játékot. Később átálltak 4-1-4-0-ra, amivel valamennyire vissza tudták nyerni a kontrollt védekezésben, de a labdaszerzések után nehezen tudtak elindulni. A csatár nélküli felállás eredményeként felhagytak az előreívelésekkel. Az emberhátrány ellenére meglepően sokat birtokolták a labdát, de helyzetet továbbra sem tudtak kialakítani.

A második góllal végleg eldőlt a mérkőzés. Három hátvéd nézett szembe három támadóval. A védők helyezkedése megint nem volt tökéletes, de Seydak még így is közel volt ahhoz, hogy Sidibét megelőzze. Megint: a támadó jobban helyezkedett a kapu előtt és gyorsabb volt, mint a védő.

Konklúzió

A DVSC és Kondás taktikailag alulmaradt a Cliftonville-lel szemben. Ismét bebizonyosodott, hogy az NB1-es játék nem alkalmas az európai kupaküzdelemre. A hazai játékosok fizikai és sebességbeli fölénye volt a továbbjutás kulcsa. Egyéni képességekben a Cliftonville játékosai alulmaradnak a debreceniekhez képest. Azonban a jól összerakott csapatjátéknak köszönhetően ezek a különbségek 150 percen keresztül szinte nem voltak láthatóak. Hogy melyik edző tanulhatna többet a másiktól, az nem is kérdés. Hogy Kondás Elemér tanul-e majd abból, amit Tommy Breslin mutatott neki, az meg inkább költői kérdés. Az európai foci évről évre jobban lehagyja minket, de úgy tűnik, ez senkinek nem fáj – a kiszenvedett győzelmekkel még mindig sokak szemét be lehet fogni.

Advertisements

3 thoughts on “DVSC 2 – 0 Cliftonville

  1. Szia!

    Az U19-es válogatottról készítesz valamit? Én azt látom, hogy a fórumok forronganak, főleg Mészöly sajtótájékoztatós értékelése után. A szurkolók érthetően érzelmi szempontból közelítik meg a kérdést, de mi a helyzet szakmai szemmel? Jogos volt a szövetségi kapitánytól, hogy egyéni hibákra fogta a két vereséget, miközben a győzelmet a “szakmai munka beérésével” magyarázza? Jól nyúlt bele a meccsekbe? Megfelelő volt a taktikánk? Vagy ő is Pintér-szintű edző, akinek tudása erős hiányosságokat mutat? Kíváncsi lennék a véleményedre!

    • Még nem láttam az EB-meccseket. Az Üzbegisztán elleni vereséget láttam, és az a játék kísértetiesen hasonlított a nagyválogatottéhoz, beleértve a játékfelfogásbeli hibákat is. Szeretnék ezzel is részletesen foglalkozni, talán a következő hétvégére meglesz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s