Home

Stílusok csatája a döntőben. A kontrajátékot játszó argentínok a labdatartó németek ellen.

német-argentín

A játék képe már az első percekben tisztán kirajzolódott. Noha az argentínok csatárkettőse, Messi és Higuaín a kezdést követően próbálta nyomás alá helyezni a német hátvédeket, ezek a rohamok hamar elültek, és az argentín csapat visszaállt a saját térfelére. Figyelemre méltó módon tömörült a két négyeslánc a pálya mindkét tengelyében, a tizenhatos előtti területet nagy erőkkel védték. A pálya két szélét üresen hagyták, a német támadások így elsősorban a szélső területeken folytak. Ezek közül is főleg a jobb oldalon, talán annak köszönhetően, hogy Lahm sokkal hatékonyabban tud részt venni a támadójátékban, mint az idegen poszton játszó Höwedes.

Müller volt a németek legaktívabb támadója. A szélen, a vonal mellett Lahmmal próbált kombinálni, hogy így lépjenek így Rojón és Pérezen. Azonban nem csak a vonal mellett mutatta magát, gyakran húzódott középre Garay mellé. Rojo ilyenkor beljebb húzódott, így Lahm előtt nagyobb terület nyílt. Kroos és Schweinsteiger átlós indításokkal próbálta Rojo mellett kiugratni Lahmot, és így tiszta beadásokat kiharcolni. Kramer, ha lehetőség adódott rá, Garay és Rojo közé próbált beindulni, de ezek nem voltak igazán sikeresek. Özil a bal oldalról középre húzódva kereste az üres területeket a védők és a középpályások között, de a kompakt módon felálló argentín csapat ritkán nyílt ki középen.

Mascherano és Biglia gyakran szoros emberfogás alá vették Kramert és Kroost, ezek voltak azok a pillanatok, amikor rövid időre rés nyílt a hátvédsor előtti területen. A németek több módon próbálták odajuttatni a labdát. Egyfelől az argentín középpályások között függőleges passzokkal játszották meg a három támadó valamelyikét. Másfelől a jobb oldalról Müller vagy Lahm lőtte középre a labdát: vagy a védők elé Özilnek, vagy mögéjük Klosénak. Az argentín csapat nem adott sok lehetőséget az ellenfélnek, nem alakultak ki nagy helyzetek.

Több izgalmat hoztak azonban az argentín kontratámadások. A megszerzett labdákkal rögtön Lavezzit és Messit próbálták indítani. Höwedes néha talán túlságosan is előremerészkedett, így Hummelsnek sokat kellett a bal szél felé mozognia az argentín kontrák során. Messi egy alkalommal csúnyán meg is verte Hummelst, egészen az alapvonalig vezette a labdát, azonban a középreadás nem sikerült. A német csapatban Kroos és Schweinsteiger nagyon jól fedezték a saját támadóikat, ezen múlt, hogy az argentínok nem tudták hatékonyan befejezni a kontráikat. Schweinsteiger több középreadást, és lövésre visszatett labdát is megállított. Höwedes Özil középrehúzódásai miatt akkor is bajban volt, amikor nem maradt elöl. Zabaleta és Lavezzi többször is átjátszotta, egy alkalommal csak egy sárga lap árán tudta őket megállítani.

Az argentín válogatott a hagyományos támadásokban sem mutatott nagyobb változatosságot. Közvetlenül a Höwedessel szemben tömörülő támadókat keresték az első passzokkal. Messi és Lavezzi egyéni akciói, cselsorozatai voltak hivatottak helyzeteket teremteni. Helyzetet nem igazán tudtak kialakítani, viszont Schweinsteigert is sikerült besárgázni. Az egyéni megindulásokon kívül a magasan felálló német hátvédsor mögé is próbáltak indítani.

Jgoi Löw Kramer sérülése miatt fél óra után változtatásra kényszerült. Schürrle beállásával a németek 4-2-3-1-re álltak át. Ennek leginkább a támadójátékban voltak nem kívánt hozadékai. Özil került Klose mögé, és az argentín fallal szemben nem igazán találta a helyét. Az Özil korábbi helyét elfoglaló Schürrle nem mozgott középre, hanem inkább a bal oldalon maradt. Az eddig valamennyire működőképes konstelláció a jobb oldalon ezzel a cserével és átrendeződéssel eltűnt.

A második félidő

Sabella a félidőben Lavezzi helyére Agüerót küldte pályára. Az új hadrend az a 4-3-3/4-3-1-2 lett, amelyet már több korábbi meccsen is láthattunk, főleg akkor, amikor di María is pályán volt. Erről jut eszembe: di María kiválása óriási érvágás az argentínoknak; nagy szerepe van abban, hogy a torna második felére egy masszívan védekező csapattá váltak.

német-argentín2

A váltás után az argentínok játéka kezdeményezőbbé vált, és a támadásaik átkerültek a jobb oldalról a pálya közepére. A félidő kezdetén rögtön helyzetek alakítottak ki. A németek hirtelen nem találták a fogást az új támadóalakzaton. Müller és Schürrle nem tudták, hogy melyik ellenfélre helyezzenek nyomást, Kroos és Schweinsteiger pedig nagy létszámfölénnyel nézett szembe. Higuaín és Agüero benyomták a hátvédsort, a középpályások nem tudtak a labda közelében maradni, így a csapat szétszakadt, és hajszálon függött, hogy a védők kezéből kicsúsznak-e a meginduló csatárok. Messi rögtön a félidő elején került ziccerbe, igaz, eléggé kisodródott pozícióban, ahonnan nem tudta eltalálni a kaput.

A második félidő derekán vált láthatóvá, hogy Löw átrendezte a csapat védekezőalakzatát. Az eddigi 4-4-1-1 helyett 4-1-4-1-ben álltak fel, ahol Kroos játszott a védők előtt. Schweinsteiger szokott ezen a poszton játszani, valószínűleg a sárga lapja miatt nem kockáztatták, hogy itt bajba keveredjen.

Az argentín csapat védekezésben 4-3-3-ban állt fel. Az igazi letámadást azonban csak a hátsó hetes végezte. A Pérez-Mascherano-Biglia középpályássor nagyon szűk területen helyezkedett. Mascherano hátrébb is játszott, mint a többiek. Középen így továbbra is nagyon masszívak voltak. Elég masszívak ahhoz, hogy Özil továbbra se tudjon mögöttük érvényesülni. Ez a három játékos – tartva maguk között a távolságot – a labda irányába tolódott a pálya teljes szélességében. A hátsó négyeslánc ezzel szemben keveset mozgott, és amennyire csak lehetett, próbáltak a tizenhatoson belül maradni. Rojo néhány alkalommal kiment Lahmra, de a többiek nem aktiválták a láncmechanizmust, maradtak a helyükön. A kinyíló rést Mascherano vagy Biglia töltötte ki. A németek domináltak, gyorsan tudták a szélek között járatni a labdát, beszorítva az argentín védelmet, de nem tudtak jó helyzeteket kialakítani, mert a veszélyes területeket még mindig az argentín védők uralták. Nagy hátrány volt Höwedes szerepeltetése. Ha a bal szélen is lett volna egy Lahmhoz hasonló támadójátékos, akkor talán jobb esélyeik lettek volna.

Az utolsó cserék

Messi szemmel láthatóan már a második félidő közepén elfáradt, így középen már nem tudta ellátni a védőfeladatát. Sabella Higuaínt hozta le, a helyére beálló Palacio vette át Messi helyét védekezésben: Schweinsteigerrel és Kroosszla szemben játszva próbálta hátrébb tolni a németek labdajáratását.

A nyerő cserét Löw hozta be. Az enyhén statikus Klose helyére Götzét küldte fel remélve, hogy a mozgékony és friss támadó meg tudja kavarni az argentín védelmet. Müller segítségével meg is bontották a a védelem jobb oldalát. Müller magára húzta Demichelist, az ő helyén pedig Götze kapta a szélen meglógó Schürrle beadását, és a kimozduló Romero mellett megszerezte a döntő győztes gólját.

Konklúzió

Az argentín csapat masszív védekezésből kiindulva támadott. Direkt támadójátékuk során a célpontok a jobb oldalon játszó Lavezzi és Messi, valamint a védők mögé induló Higuaín. A németek labdabirtoklási fölényben elsősorban a jobb oldalon próbáltak támadni. Nem volt tehát meglepetés. A második félidőben az argentín csapat formációt és stratégiát váltott. A német csapat hosszú ideig nem tudott fogást találni rajtuk, és több veszélyes helyzetet is megúsztak. Miután rendezték soraikat, ők lettek a domináns csapat a játék minden elemében. A hosszabbításban a cserejátékosok, Götze és Palacio kerültek nagy helyzetbe, és míg Palacio elhibázta a maga lehetőségét, Götze megnyerte a világbajnokságot Németországnak.

2002-ben a német válogatott idejét múlt játékot játszva alulmaradt a Brazília elleni döntőben. Ezt követően a DFB forradalmat indított a német labdarúgásban. Tervszerű munkával újragondolták a német labdarúgóstílust, amelynek szellemében újonnan létrehozott akadémiákon minden eddiginél több játékost neveltek ki. Ennek a folyamatnak a végterméke ez a világbajnok német válogatott. Micsoda bátorság kellhetett ahhoz, hogy egy sikeresnek tűnő futballkultúrát kezdjenek megreformálni. A klubcsapatok jól szerepeltek az európai kupákban, a válogatott döntőt játszott. Ennek ellenére felismerték, hogy ezek a részsikerek nem tarthatók fenn már hosszú ideig, és a lassú összeomlást megelőzve újrakezdtek mindent. Azonban nem példa nélküli ez az eset, egy másik országban is végigcsinálták már ezt a folyamatot. 1938-ban egy másik válogatt is alulmaradt a világbajnoki döntőben. Felismerve, hogy a futball gyorsabban fejlődött, mint ők, tervszerű modernizációt hajtottak végre. E folyamat végén – a németekhez hasonlóan szintén 12-14 évvel később – pedig megszületett az Aranycsapat. Legyen ez számunkra az idei világbajnokság legnagyobb tanulsága.

Advertisements

3 thoughts on “Németország 1 – 0 Argentína (h.u.)

  1. Az előzetes jóslatod segített abban, hogy jobban átlássam a folyamatokat a mérkőzés során. Elgondolkodtató a párhuzam a német és magyar szemléletváltás között. A 2000 évek utáni német átalakulásról több cikket is olvasni mostanában, így viszonylag jó képet lehet alkotni a folyamatokról. Mi a helyzet a ’38 utáni magyar váltással? Milyen konkrétumokat lehetne onnan kiemelni? Az Aranycsapatos elemzést olvastam, amelyben rámutatsz a taktikai reformokra, de a szemléletváltás másban is megmutatkozott? Ha igen, miben? (németeknél akadémiák pl.)
    .
    Másik kérdésem az lenne, hogy az első grafikán bemutatott német felállás 4-3-3 akar lenni? Ha nem, akkor miért nem? Miből lehet ezt megállapítani? Mert ránézésre akár a Kramer-Schürrle csere utáni felállásra is rá lehetne fogni, hogy 4-3-3, mégis 4-2-3-1. Tudsz segíteni abban, hogy hogyan lehet eligazodni a formációk között? Mik azok a különbségek, amik meghatározóak?

  2. A formációk elnevezésének nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Csak egy egyszerű mód arra, hogy szemléltesse, hogy egy csapat hogyan osztja fel a területet és a szerepeket. Amíg Kramer pályán volt, Kroos sokkal előrébb játszott, mint Schweinsteiger. Védekezésben pedig egyértelműen látszott ez az 1-2-es felosztás a középpályán. Schürrle beállása után ez már nem volt olyan hangsúlyos támadásban, védekezésben pedig jól látszott, hogy Kroos és Schweinsteiger egymás mellett játszik. Emiatt volt érdemes különbséget tenni a két formáció között. Később, ahogy egyre jobban beszorultak az argentínok, már nem igazán lehetett jól leírni a németek felállását, mert Kroos és Schweinsteiger is nagyon sokat mozgott minden irányban. A rajzokon próbálom ötvözni a védekezésben és a támadásban használt formációkat, a nyilakkal pedig a leghangsúlyosabb mozgásokat szemléltetni.

    Az 1938 utáni váltásról csak a korabeli könyvekből és cikkekből lehet tájékozódni. A Nemzeti Sport már 1936-ban szorgalmazta a reformokat (úgy tűnik, akkor még nem bulvárlap volt). Két problémával nézett szembe akkor a magyar foci. Az egyik, hogy nem adaptálták a játékot az 1925-ös lesszabályváltozáshoz, és továbbra is kétvédős rendszerben játszottak a csapatok. A másik pedig az, hogy a rövidpasszos magyar stílus megszállotjaivá váltak. Az 1936-os Hogyan futballozzunk c. könyvben a szerzők arról írnak, hogy a magyar csapatok játéka nem elég gólratörő, megelégednek a nagyarányú labdabirtoklással. Ha jól értelmezem, ez ahhoz lehetett hasonló, ami most a spanyol válogatottnál vagy a Barcelonánál történik. Egyesek szerint az egész stílust el kellett volna felejteni, mások szerint csak valahogy fel kellett volna gyorsítani. Végül az Aranycsapat már egy egyedülállónak számító háromvédős rendszerben játszott úgy, hogy megőrizték a hagyományos stíluselemeket, de közben gólratörő is maradt a játék. A labdabirtoklás célból újra eszközzé vált.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s