Home

Kolumbia jó helyzetkihasználással továbbjutott a gyenge támadójátékot mutató Uruguay ellen. Ez volt az első olyan győzelem a világbajnokságon, amelyet egy négyvédős csapat arat egy ötvédős ellen. (Brazília csak büntetőkkel tudta kiejteni Chilét, ezért ez az első).

Formációk

Uruguay, ahogy az várható volt, ezen a meccsen is az Olaszország ellen már bemutatott 5-3-1-1/5-3-2-es rendszerben állt fel. A két csatár, Forlán és Cavani közül az utóbbi volt a mozgékonyabb. Védekezésben is többször zárt vissza a középpályára, mint a csatártársa.

Felállások az első félidőben.

Felállások az első félidőben.

Kolumbiától azt a 4-2-2-2-es rendszert láthattuk, amelyet már Japán ellen is használtak. Cuadrado és James Rodríguez keveset játszottak a széleken, inkább a pálya közepén próbáltak fölényt kialakítani. A széljátékot nagyrészt a két hátvéd, Zúniga és Armero oldották meg. Sánchez és Aguilar közül előbbi inkább védekező, biztosító feladatot látott el. Nem ritkán a hátvédsorba is hátrahúzódott.

Kolumbia uralja a játékot, Uruguay jól támad le

Uruguay a kezdést követően rögtön 5-3-2-es középpályás letámadásba kezd. Forlán és Cavani a két kolumbiai középhátvéddel helyezkedik szembe, és próbálja zárni a pálya közepét. Sánchez kicsit balra húzódott a támadásépítésnél, így Armero bátran mehetett feljebb a vonal mellett. A jobb oldalon Zúniga nem rugaszkodott előre ilyen korán, így ő kapta az első passzokat Zapatától. Az uruguayi csatárok már a támadások elején a szélek felé terelték a kolumbiaiakat. A bal szélen Rodríguez vette fel a labdákat a védőktől, így azon az oldalon vele kezdődtek a támadások.

Cuadrado és James Rodríguez középre húzódtak a támadásoknál, így a két Pereira nyugodtan tudott a szélső hátvédekre figyelni. Alvaro Pereira néha egészen a felezővonalig felment, hogy Zúnigát kivegye a játékból. Azonban nemcsak Pereira, hanem Rodríguez is támadta Zúnigát. Az uruguayi középső hármas nagyon jól védte a pálya közepét, szinte lehetetlen volt átmenni rajtuk. A kolumbiaiak így nehezen tudták a szélről ismét középre vinni a labdát. Az uruguayi hármas lánc jól zárta az utat a csatárok felé. A visszazáró Cavani pedig megakadályozta Sánchez és Aguilar megjátszását, így a támadások sokszor nagyon hamar visszafordulásra kényszerültek. Zapata és Yepes nagyon sok labdajáratásban vettek részt.

Az első percekben a leghatékonyabb támadási módnak Zúniga és Cuadrado egyéni akciói bizonyultak. Mindeketten többször iramodtak meg a pálya jobb oldalán Cristian Rodríguez és Alvaro Pereira között, de ezekből a csalsorozatokból is csak néhány szabadrúgást tudtak kiharcolni, közvetlen veszélyt nem okoztak.

Az első félidőben a gólpasszon kívül nem volt jó passz a támadóharmadban. Uruguay jól védekezett.

Az első félidőben a gólpasszon (sárga) kívül nem volt jó passz a támadóharmadban. Uruguay jól védekezett.

Az első negyedóra után a kolumbiai válogatott egyre inkább a bal oldalon vezetett támadásokra fektette a hangsúlyt. Cuadrado és James is a pálya bal oldalán játszott többet, és Zúniga is egyre többször húzódott be teljesen középre. Emiatt Giménez és Maxi Pereira többször leszakadt a többi hátvédtől, de a három megmaradt védő még mindig fölényben volt a csatárokkal szemben. A bal oldal túlerőltetése miatt a kolumbiai csapatnak nem maradt jobb oldali támadója, így hiába minden próbálkozás. Beadások és távoli lövések jelentettek csak veszélyt. Muslera kapujára ezek közül is inkább csak az utóbbiak. James Rodríguez egyre többször keresett magának helyet az uruguayi középpályások mögött, de azok jól zárták a felé irányuló passzsávokat. Az első gól előtt azonban tehetetlenek voltak. A fejül fölött átfejelt labdát nem állíthatták meg, a hátvédek túl messze voltak a csatárok miatt, így James kapura tudott fordulni, és megszerezte a vezetést. Nem volt ez igazi helyzet, de James Rodríguez mégis megoldotta. Érdemes megnézni, ahogy egy századmásodperc erejéig hátranézett miközben felé szállt a labda. Miután látta, hogy a védők messze vannak, eldöntötte, hogy így fogja ellőni. Ezt nevezem játékintelligenciának.

Uruguayi támadások

Nem sokat mondhatunk ezekről. A támadásaik nagy része Cavani közvetlen megjátszását jelentette. A kapu előtt csak egyszer sikerült kiugratni, de a hosszú labdába csak belepiszkálni tudott. Cavani sokat húzódott ki a bal szélre, onnan pedig beadásokkal próbálkozott, de ezekkel elboldogult a kolumbiai védelem. Uruguay nagyon kevés támadóval játszott. A két Pereira az első félidőben ritkán csatlakozott az akciókhoz. Középen Arévalo egy tipikus védekező felfogású játékos, így nagyon kevés kombinációs lehetőségük volt. Cristian Rodríguez és González néhány alkalommal meg tudta játszani a kolumbiai középpályások között Cavanit és Forlánt, de az ő beadásaikra csak egy-két játékos tudott érkezni.

A második félidő

Csere egyik oldalon sem történt, de Pekerman változtatott kicsit a stratégián. Martínez és Gutiérrez segített létszámföléynt kialakítani a saját oldalán. Zúniga és Armero a széleken maradtak, és hátrébb is húzódtak, hogy lendületből érkezhessenek az üres területekre. Cuadrado, James és Aguilar is mindig a megfelelő oldal felé csoportosultak. Így végre sikerült megtalálni az egyensúlyt a támadásokban, ami az első félidőben végig hiányzott. Nem is kellett sokat várni, mire meghozta a kívánt hatást az új taktika. 4 perccel a második félidő kezdete után Aguilar, Gutiérrez, Cuadrado és Zúniga a jobb oldalon alakított ki kis területen létszámfölényes szituációt (ahogy Elefántcsontpart ellen többször is). A kapu előtt csak három hátvéd maradt, a leghátsó Maxi Pereira James Rodríguezt követte a kapu elé. A mélységből felfutó Armero így szabadon kaphatta a labdát, és volt ideje pontosan beadni. Átívelte a labdát a túloldalon csoportosuló társak közé, ahonnan Cuadrado fejelt középre James elé, aki nem hibázta el a ziccert. Alvaro Pereira nem követte Cuadradót, Giménez viszont kiment Martínez után, így a kapu előtt folyamatosan hátrányban voltak a hátvédek – a sok tolódás során valaki mindig ürese maradt mögöttük.

Cserék, Kolumbia visszaáll

Felállások Uruguay cseréi után. Kolumbia visszaállt.

Felállások Uruguay cseréi után. Kolumbia visszaállt.

Tabarez rögtön két cserét is végrehajtott. Ramírez és Stuani beállásával 4-1-3-2-re állt át a csapat. Ez ismerős lehet az Anglia és Costa Rica elleni meccsekről. Kolumbia ezzel egy időben átadta a kezdeményezést az ellenfélnek, és a továbbiakban kontrajátékot próbált játszani. A csatárok próbáltak már a középpályán letámadni, de az uruguayiaknak ez még nem okozott gondot. A két középhátvéd előtt három középpályás, valamint két szélső hátvéd is játszott, így az első passzok simán mentek. A továbbiakban Uruguay a szokásos problémákba ütközött, rossz volt a támogatójátékuk. Kevesen helyezkednek a vertikális passzokra, de akik igen, azok is többnyire csak hátrafelé tudnak továbbpasszolni. A szélső hátvédek nagyon rossz ütemben kapcsolódnak be a támadásokba. A csapatnak nincs “mélysége”, amikor arra lenne szükség, és nem elég széles, ha arra lenne szükség. Továbbra sokat próbálkoztak a csatárok közvetlen megjátszásával. De nekik a szélek felé sodródva kevés befolyásuk maradt a játékra. A növekvő nyomás miatt Sánchez most már szinte teljesen a hátvédsorban ragadt, ennek is köszönhető, hogy Stuani és Cavani egyre inkább kiszorultak a kapu elől. A többi védőjátékostól nagyon sok emberfogást láthattunk, így gyakran leírhatatlan formációk alakultak ki a kolumbiai oldalon. Viszont a gyenge uruguayi helyezkedés miatt még ez a csapongó, végletekig reaktív védekezés is hatásosnak bizonyult. A kontratámadások pont a szétszórtság miatt nem tudtak elindulni, pedig voltak rá próbálkozások. Pekerman szép lassan lecserélte a támadókat védekező felfogású játékosokra. A végén behozta Ramost, de őt már azért, hogy az utolsó percekben a saját térfelén támadják le Uruguayt. A legvégén már csak előreívelésekkel próbálkoztak a kékek, így védők előtt nem volt közvetlenül megjátszható játékostárs. Így Pekerman részéről jó döntésnek bizonyult ez a letámadás. Egész jól visszaszorították a támadókat, így megkímélték magukat néhány fejpárbajtól a kapu előtt.

Konklúzió

Kolumbia megérdemelten jutott tovább. A kétgólos vezetésig, valamint az utolsó percekben ők domináltak. Uruguay hozta az Olaszország ellen megtalált védelmi stabilitást, és azt lehet mondani, hogy most is jól védekeztek. A kolumbiai támadók elvétve jutottak el a kapu elé, az első gól is egy távoli lövésből született.

A második félidőre Pekerman apró változtatást hajtott végre a csapat támadójátékán, így perceken belül sikerült végigvinniük az első valamirevaló támadást, amiből meg is szerezték a második gólt.

A továbbiakban Uruguay megkapta a kezdeményezés lehetőségét Kolumbiától, de a szokásos problémáik miatt most sem volt hatékony a játékuk.

Kolumbia támadójátéka nagyon domináns tud lenni, ezt már a negyedik meccsen bizonyítják. Viszont a korábbi meccseikhez hasonlóan itt is látszott a végén, hogy a védekezésük nem igazán szervezett. Elsősorban helyzettől függő emberfogáson alapul, és azon, hogy az emberfogó játékosokat mennyire tudják fedezni a többiek. Az eddigi négy ellenfél nem az elsöprő támadójátékáról híres, így eddig sikerült megoldani a védekezést. Brazília ellen ki fog derülni, hogy egy jobb csapat ellen ez mire lesz elég.

Reklámok

One thought on “Kolumbia 2 – 0 Uruguay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s