Home

Olaszország legyőzte Angliát az amazonasi csatában. Az Azzurri irányította a játékot annak ellenére, hogy nagyon energiatakarékosan játszottak. Az angol válogatott kontrákból volt igazán veszélyes.

A játékrendszerek

Prandelli enyhén aszimmetrikus 4-3-3-ban állította pályára a csapatát. A középpályán a De Rossi – Pirlo – Verratti hármas nagy erőssége volt a csapatnak. Jól passzoló, jól helyezkedő játékosok, akik így nem csak labdatartásra, hanem jó indításokra is képesek. Marchisio és Candreva helyezkedése kulcsfontosságú volt. A két szélső rendszeresen a pálya közepe felé húzódott. Elöl Balotelli volt a target man.

lineup

Hodgson 4-2-3-1/4-4-1-1-es rendszerében az egyetlen meglepetés az volt, hogy Rooney a bal szélre került, míg Sturridge mögött Sterling játszott középen. A pálya közepén két liverpooli, Gerrard és Henderson alkotta a duplahatost.

Olaszország kézben tartja az irányítást

Talán a klímára is való tekintettel az olaszok célja az alacsony játéktempó tartása volt. De Rossi a középhátvédek közé lépve kezdte a labdatartás biztosítását. Pirlo előrébb helyezkedett, de soha nem került túl távol De Rossitól. A pálya vízszintes tengelyében gyakran változtatta a pozícióját, így maximalizálva a játék irányításának hatékonyságát. Verrattinak egy kicsit mostoha szerep jutott, az ő feladata a Pirlo mozgása miatt átalakuló csapatstruktúra kiegyensúlyozása volt. Ha Pirlo hátrafelé mozgott, akkor ő előbbre mutatta magát, ha Pirlo jobbra mozgott, akkor ő balra, és így tovább.

Ilyen nagymértékű csoportosulással nem okozott gondot a labdatartás. Az is igaz, hogy az angolok nem is nagyon próbálták őket nyomás alá helyezni, kifejezetten passzívak voltak. Szép lassan, méterről méterre az olaszok felvitték a labdát a felezővonalig, és onnan próbálták indítani a valódi áttöréseket.

olasz támadás

A támadások kulcsa Marchisio és Candreva helyezkedése volt. A pálya széléről befelé mozogtak úgy, hogy mindig az ellenfél szélső és belső középpályása között megjátszhatóak legyenek. A nagy olasz középpályásfölény miatt ezek a rések valahogy mindig kinyíltak. Welbeck és Rooney nehéz helyzetben voltak, hiszen a szélen ott voltak a az olasz szélső védők, a középső sávokban pedig a középpályások. Bárhova is helyezkedtek, a rések csak nyíltak.

Ha túljutott a labda a középpályán, akkor Baines és Johnson került bajba, hiszen egyedül néztek szembe két játékossal. Az olaszok itt keresték a tiszta beadások lehetőségét, de nem egyszer próbálkoztak távoli lövéssel is. A szöglet után szerzett Marchisio-gól, mondjuk, pont nem így alakult ki, de Balotelli gólja már igen. Ezen támadások döntő többsége a jobb oldalon ment le, ahol a Darmian-Candreva kettős igazán jól futballozott.

Nagy dilemma lehetett Hodgsonnak, hogy miként vegyék elejét ezeknek az akcióknak. Hagyják-e Verrattit és Pirlót passzolni, vagy a körülményekkel dacolva támadják le őket keményen. Végül hagyták őket passzolni. Ezzel ugyan a hátvédsornak komoly problémákkal kellett megküzdenie (beadások, védelem mögé betett labdák, nagy lendülettel érkező támadók), de ahhoz képest nem is állták annyira rosszul a sarat. Talán az sem csoda, hogy pont Cahill kapott görcsöt a meccs vége felé.

Anglia nem tud támadásokat szervezni

Egyszerűen azért, mert középen nem helyezkedtek megfelelően. Gerrard és Henderson nem elég ahhoz, hogy réseket nyissanak a középpályán. Welbeck és Rooney sem kereste igazán a réseket. Sterling sokat mozgott, de a labdát csak a szélen, vagy az olasz középpályások előtt tudta megkapni. Türelmesen járatták a labdát egyik oldalról a másikra, és jobb híján inkább a vonal mellett próbálták átverekedni magukat. Ahogy az olaszoknál, itt is a jobb oldalon volt a fókusz. Johnson és Welbeck próbált egy-két passzal és csellel az olaszok mögé kerülni, de kevés sikerrel. Welbeck a 24. percben tudta középre gurítani a labdát egy áttörés után, de Barzagli és Darmian a helyükön voltak, így menteni tudták a veszélyes helyzetet.

Az ütős támadásokat kontrákból vezették. Úgy tűnik, ez az igazi erőssége a háromoroszlánosoknak. Rendezetlen védelemmel szemben Rooney, Sturridge, Sterling, Welbeck hirtelen egyből tudják, hogy hova mozogjanak, hova passzoljanak.

A góljukon kívül is voltak veszélyes kontráik. Ezeket villámgyorsan, 2-3 passzal viszik végig. Valaki középen várja az első passzt, amivel kihozzák a labdát a veszélyes területről. Láthatuk Sterlinget, Sturridge-et, Rooney-t ebben a szerepben. Eközben a szélen elindul egy támadó, aki meg is kapja a következő passzt. Középen, vagy a túloldalon érkeznek majd a beadásra a társak.

Konklúzió

Olaszország próbálta lassítani a játékot miközben magabiztosan tartották a labdát. A passzív angol védekezés nem tudta megakadályozni a mögéjük betett passzokat. Ezekből sok távoli lövés és beadás alakult ki, ami komoly munkára kényszerítette a hátvédsort.

Az angolok próbálkoztak támadásépítéssel, de nem igazán tudtak az olaszok mögé kerülni. A meccs vége felé ugyan beszorították őket, de ez is csak távoli lövésekre volt elég.

A jó helyzetek és az egyenlítő gól kontratámadásokból alakultak ki. Az energiatakarékosan játszó olaszok a labdavesztés után nem támadtak vissza intenzíven, és nem is rohantak hátra. A nyitva hagyott területeket az angolok jól használták ki, és villámgyorsan törtek kapura. Ezzel a játékkal Uruguay ellen is jó esélyeik lehetnek, akiket Costa Rica éppen a jó kontrajátékával győzött le.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s