Home

Ecuador válogatottjának nincs nagy vb-tapasztalata: eddig csak a 2002-es és 2006-os világbajnokságra jutottak ki. 2002-ben nem jutottak tovább a csoportból, 2006-ban a legjobb 16 között Anglia ejtette ki őket. A dél-amerikai selejtezőben Uruguay-t jobb gólkülönbséggel megelőzve csípték meg a még biztos kijutást érő 4. helyet. Csodát ezen a vébén sem kell várni tőlük, a csoportjukból való továbbjutás már jó eredmény lenne.

Célfutball

ecuador

A támadások célja: helyzetbe hozni a csatárokat vagy Anotnio Valenciát. Nem válogatnak az eszközökben, ha kell, akár a kapustól is jöhet a hosszú indítás, mint ahogy ez sokszor meg is történik. Persze hiba lenne a csapatot úgy kategorizálni, hogy kizárólag hosszú labdákkal operálnak. Tény, hogy a hátvédek és a Noboa-Castillo páros is sokszor próbálkozik védők mögé való hosszú indítással, de ennél kicsivel többet is tudnak.

Képesek arra, hogy rendes, rövid passzos támadásokat építsenek fel. Ezek legnagyobb része a bal oldalon megy végig. A szélső hátvédek korán feljebb lépnek, amikor a labda a középső védőknél van. Noboa ilyenkor az ábrán látható módon helyezkedik a balhátvéd helyét foglalja el, így egy hármas láncot alkotva a védőkkel. Castillo a pálya közepére húzódik, az ő két oldalán pedig a feljebb lépő fullbackek állnak. Noboa helyezkedésétől függően így hátul 3-3-as vagy 2-4-es felosztásban próbálják áthozni a labdát a letámadás első hullámán. Ha ez sikerül, akkor a bal szélen létszámfölényt alakítanak ki a két belső középpályás, a balhátvéd és a balszélső részvételével. Innen az egyik lehetőség, hogy eljutnak az alapvonalig, és onnan beadják a labdát a két csatárnak, és a szélről behúzódó Valenciának, vagy távoli lövésre visszateszik a második hullámban érkező Paredes-Castillo páros egyikének. A másik lehetőség, hogy megpróbálják keresztlabdával megjátszani Valenciát vagy Paredest, akik így a jobb oldalról próbálkoznak középreadással. Ennek az az előnye, hogy erre a labdára többen tudnak érkezni, hiszen előtte a bal oldalon tömörültek.

Reaktív védekezés

Ecuador esetében nem beszélhetünk igazi letámadásról. Védekezésben a labdás játékost nagyon agresszíven támadják, viszont nem zárják le a megjátszható területeket. Ha mégis lezárnak egy-egy passzsávot, az inkább az adott játékos saját helyzetfelismerésének köszönhető. A csatárok és a szélsők bátran lerohanják a hátvédeket és a kapust is, de a mögöttük lévő csapatrészek passzív módon visszahúzódnak a saját térfelükre. Sok esetben így nagyon szétszakad a csapat, egy jobb ellenfélnek pedig ez jó lehetőség arra, hogy nagy lendülettel vezesse rá a labdát a foghíjas középpályás- és védősorra.

Kontratámadásokból nagyon sebezhetők. Nincs csapatszintű tervük arra, hogy labdavesztés után mit tegyenek. A közelben álló játékosok a labdára mennek, a többiek haszontalan módon se visszazárást, se visszatámadást nem csinálnak.

Konklúzió

A kis csapatokra szeretik előzőleg azt mondani, hogy a torna üde színfoltjai lesznek. Ecuadorról szerintem ez nem mondható el. Legalábbis ha csak a játéktudást nézzük. Lelkesedésben nem lesz hiány, az biztos, de a csoportból való továbbjutás már nagy eredmény lenne számukra.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s