Home

Azt kell mondanom, hogy soha nem volt ennyire nehéz a magyar fociért lelkesednem, mint mostanában. Az NB1-ben nagyon kevés értékelhető meccs van, és a válagatott játékával sem érdemes nagyon foglalkozni. De ebben a fordulóban végre van néhány ígéretesnek tűnő mérkőzés. A Mezőkövesdről volt már itt szó korábban. Akkor azt írtam, hogy az ő játékuk a magyar bajnokságban egészen kivételes lehet, ha tudnának még fejlődni. Be kell azonban látni, hogy sajnos egyáltalán nem tudtak előrelépni. Belátta ezt már Véber György is, és a Videoton ellen már egy teljesen új Kövesdet láthattunk, amely kontrajátékot játszik. Véber feladta a látványos támadásokra vonatkozó terveit, és inkább a jó védekezésre fókuszál – ezekkel a játékosokkal csak így lehet bennmaradni.

A Videotonnak nincs könnyű dolga. Az ellenfeleik mélyen védekeznek ellenük, és így nagyon szenvedős meccseket játszanak, ami már az eredményeiken is látszik. A játékuk viszont meccsről meccsre – még ha nehezen is megy – ugyanaz: sok mozgás, sok kényszerítő, lapos passzjáték.

első félidőA Videoton az utóbbi időben nem a megszokott 4-2-3-1-ben áll fel, hanem 4-3-3-ban. Így Kovács mellett van még egy sokat mozgó játékos a csatárok mögött. További újdonság a szélső hátvédek mozgása, akik a szituációtól függően vagy az oldalvonal mellett futnak fel, vagy a pálya közepe felé húzódnak be.

A Mezőkövesd ezúttal egy igen mélyre húzott 4-1-4-1-ben állt fel. A két négyeslánc között Hegedűs Dávid mintegy söprögetőként játszott: vagy egy üresen maradó zónát foglalt el, vagy a visszalépő Nikolicot vette fel. Balajti mindenkitől távol a Videoton védői mellett helyezkedett. A védekezésben egyáltalán nem vett részt. Labdaszerzés után a többiek őt próbállták megjátszani.

A Mezőkövesd védekezése

Védekezési alapfelállásként a már említett 4-1-4-1-et használták. Esetenként Hegedűs kilépésével ez 4-5-1-be ment át. Nem támadták a labdát, hanem a passzokat akarták elcsípni. Ez ez elképzelés nem volt teljesen életképes, mert a Videotonnak többször is sikerült létszámfölényt kialakítania az első védelmi sorral szemben. Ezen kívül meg nem értésből származó helyezkedési hibák is adtak lehetőségeket a hazai csapatnak.

videoton-mezőkövesd-4_52

Itt éppen 5-ös láncban a kövesdi középpálya. Az egy sorral hátrébb helyezkedő Nikolicot Hegedűs nem veszi fel, aki a lefordulás után már csak a védősorral áll szemben.

videoton-mezőkövesd-4_55

Nikolic ki tudta passzolni a szélre a labdát. A védők és köztük Hegedűs Dávid passzívan védekeznek. Nikolicot megint üresen hagyják, aki így végül lövéshez jut.

Mivel a labdára szinte egyáltalán nem gyakorolt nyomást a Mezőkövesd, a Videoton jó mozgással és sok támadóval mögéjük tudott kerülni. Kovács mellett kezdetben Sándor, később Gomes is a a védő- és középpályássor közé helyezkedett. A felfutó szélsőhátvédekkel együtt így már komoly létszámfölényben volt a Videoton. Mivel a labdás embernek mindig volt elég ideje, simán meg tudta játszani a társakat.

videoton-mezőkövesd-9_56

Nikolicot most nagyon elzárták, de Sándor helyezkedése újabb gondot okoz.

videoton-mezőkövesd-9_57

Az eredmény: 3-2-es létszámfölényben a Videoton, de ez csak a következő képen látszik.

videoton-mezőkövesd-9_58

Sándor és Stopira jó helyezkedése végül egy újabb helyzetet eredményezett.

Azzal, hogy nem helyezték nyomás alá a labdás támadókat, a mezőkövesdiek néha nagyon kellemetlen helyzetben találták magukat. Összességében elmondható, hogy a védekezésük reaktív volt. Nem szűkítették a játékterületet, nem zárták hatékonyan a passzsávokat. A Videoton hamar rájött, hogy hol és hogyan nyithatnak maguknak területeket, és ezt látva már csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak be.

Hegedűs Dávid játéka végül kontraproduktívnak bizonyult. Nikolic többször is meg tudott szabadulni tőle. Ilyenkor az előtte játszó Pilibaitis és Farkas volt gondban, mert ők már eleve két játékossal álltak szemben – Kovács, Gomes (Sándor). Ha meg Nikolic mégis a helyén maradt, akkor pedig túl volt biztosítva: két középső védő és egy középpályás egy emberrel szemben – nagy luxus. A középpálya így, úgy is ki volt szolgáltatva. Nagyon nagy segítség lett volna Balajti, ha ő is a labda mögé helyezkedik.

videoton-mezőkövesd-37_43

Nildo a földön, a védelem pedig még mindig passzívan védekezik. Lesre kellett volna állítaniuk Nikolicot – így megint összejött egy lövés.

A második félidő

Mindkét csapatban nagy változások történtek. A vendégeknél Balajti helyett Sigér lépett pályára, akinek egyetlen feladata az volt, hogy ne mozduljon el Kovács mellől. Véber ezzel a húzással kivette a játékból a fehérváriak legmozgékonyabb játékosát, aki labdával és labda nélkül is képes megbontani a védelmet. Ezzel Hegedűs D. furcsa szerepe megszűnt, és a védelem a továbbiakban két 4-es falból állt. Nagyon érdekesen nézett ki a Kovács-Sigér különmeccs, ahogy az igazi meccs képére “rajzoltak rá”. Ritkán látni ilyet.

A Videoton átállt 3-3-1-3-ra. A csatársorsorban Gyurcsó, Nikolic és Mamadu. Mögöttük Kovács, aki viszont teljesen kiesett a játékból.

Nem tudom, hogy Kovács “hiányának” köszönhető-e, de a második félidőben a Videoton nagyon rossz felfogásban játszott. A három csatár és Gomes is nagyon elöl helyezkedtek el, a támadószekció teljesen statikus volt. A védőfalat így hosszú labdákkal akarták áttörni. Az első félidei kényszerítők teljesen eltűntek a játékból. Még ha valakit meg is tudtak laposan játszani a két védősor között, általában egy hátrapassz volt a maximum, amit az ki tudott hozni belőle.

Gomes ezért behozta Zé Luist, aki a vonalak között játszott. Ez sem hozott azonban eredményt, mivel az ő behozatala miatt Tóth hátrakerült a védelembe, és így megint nem volt elég megjátszható ember a középpályán.

A végső húzás Kleinheisler beállítása volt, ennek eredményeként a Videoton a 100 éves 2-3-5-ös felállásban játszott.

vége

Kleinheisler Kovácshoz hasonlóan játszott. Igyekezett elfoglalni az üres területeket, mindig próbálta tisztára játszani magát. Valamennyit javult a játék, de még mindig volt a kapu előtt 2-3 lecövekelt támadó. Az ő megjátszásuk nagyon nehezen ment. A gólhoz egy (véleményem szerint) elrontott beadás, és egy újabb védelmi-helyezkedési hibára volt szükség.

Összegzés

A Mezőkövesd a támadást szinte teljesen feladva játszott. Védekelmük a meccs elejétől kezdve nagyon mélyen állt fel. Passzívan védekeztek, nem helyeztek nyomást a labdára, így a Videoton könnyen tudott passzolgatni a támadóharmadban. Nikolicot sokszor 3 védő őrizte, ami nagy pazarlásnak bizonyult, mert lehetőséget adott a Videotonnak arra, hogy rövid passzokkal, kényszerítőkkel a védelem mögé kerüljenek. Az első félidőben így több veszélyes lövést és fejest jegyezhettünk fel a Videotonnak.

A támadásokban fontos szerepe volt Gomesnek, Kovácsnak és a gyakran felfutó Stopirának. Az ő jó helyezkedésük volt a kulcs a létszámfölényes helyzetek kialakításához.

A második félidőre Véber úgy döntött, hogy Nikolic helyett inkább Kovácsot érdemes túlbiztosítani. Sigér személyében egy állandó őrzőt tett a fiatal középpályás mellé. A Videoton játéka ezt nagyon megsínylette. Talán emiatt, talán tervszerűen, de a játékfelfogásuk nagyon megváltozott a második félidőre. A rövid passzos, sok mozgásos játék helyett inkább beadásokkal próbálkoztak.

Egészen Kleinheisler beállításáig volt ez így. Ő azonban Kovácshoz hasonlóan nagy területen játszott, és mindig a megfelelő területeken próbált segíteni a létszámfölény kialakításában. A játék javult, de még mindig nagyon messze volt az első félidei teljesítménytől.Végül egy szerencsés góllal sikerült megnyerni a meccset.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s