Home

A Videoton egészen érthetetlen módon kiesett az EL-ből, és így a bajnokságban kell bizonyítaniuk, hogy még mindig tudnak valamennyire focizni. Van kialakult, saját játékuk, ezen a meccsen is azt mutatták, amit várhatunk tőlük: labdatartás, magasan felfutó szélsővédők, sok mozgás és helycsere a támadósorban, Kovács folyamatos helyezkedése, kemény letámadás a középpályán.

A Haliról sajnos nem tudok ilyen jókat mondani. Bár, ami azt illeti, itt is igaz, hogy a tavalyi játékot láttuk viszont: ötlettelen támadások, ad-hoc védekezés. Ez nem sok vidámságra ad okot.

A kezdőcsapatok.

A kezdőcsapatok.

A Videoton ezúttal is a jól bevált 4-2-3-1-es rendszerével állt fel. A formáció középpontjában Kovács áll. Folyamatosan az üres területeket keresi, ezzel mozdítva előre a támadásokat. A védő- és a középpályássor közötti helyezkedésével elmozdítja helyükről a hátvédeket, így új területet nyit a három elöl lévő társnak. Ha ő kapja a labdát, akkor továbbadja egy hátulról, lendületből érkező társnak, vagy kihasználja a cselezési képességét, és így új játékhelyzeteket teremt. Abból a szempontból is fontos a középpálya felé való mozgása, hogy rajta kívül csak Sándor játszik a pálya közepén, mert Caneira általában a magasan játszó szélsővédők hiányában hátul biztosít. A tavaszi meccset Kovács remek helyezkedésének köszönhetően nyerte meg a Videoton.

Artner ezúttal készült Kovácsra. Sajnos nem úgy, ahogy az a modern játékban elvárható lenne, hanem úgy, hogy megint 5 védővel állt fel. A 3 belső védőből valaki mindig ki tud ugrani Kovácsra úgy, hogy Nikolicon 2 védő maradjon. Működött a dolog abból a szempontból, hogy egy ideig nem kaptunk gólt (a sárga lapok persze gyűltek), de a ravasz Gomes aztán megoldotta a helyzetet.

Videoton-letámadás

A Hali-támadások az esetek 2/3 részében egy hosszú indítással kezdődnek, aztán majd csak lesz valami. A maradék 1/3-ban valamelyik szélen próbálunk beadásig jutni – függetlenül attól, hogy van-e egyáltalán valaki középen. A Videoton letámadása és védekezése csak felerősítette ezeket az “elképzeléseket”.

Védekezésben továbbra is a 4-4-2-es alakzatot használják. Legelöl Nikolic és Kovács a helyzettől függően akár a hátvédeket is támadja. A középpályás négyeslánc tagjai a közeli a támadók felé orientálódnak. A labdás emberket igyekeznek két sor közé szorítani, és így megszerezni a labdát. Kleinheisler és Alvarez a labdakihozatalainkál egészen a csatárok mellé zárkóztak fel, és bizony tudtak is zavart okozni. Így sokszor kényszerültünk hazaadásra, vagy előrevágott labdákra. Az volt az érzésem, hogy mikor nálunk van a labda, akkor is mi védekezünk. Inkább rúgjuk előre, még mindig jobb, ha ott veszítjük el. Amikor sikerült átlépnünk a Videoton térfelére, Kovács és Nikolic is hátrament, és így folytatta a csapat a presszinget.

442

Védekezés 4-4-2-ben. Presszingre készen, bármelyik támadót satuba tudják fogni. Abszolút proaktív védekezés, ami a mai futballban már alapvető elvárás – ahogy az ETO bukása is megmutatta.

leshatár

“A leshatár ott van, ahol mi mondjuk.”

letámadás1

Senkinek nem lehet passzolni…….

letámad2

…… Meg kell próbálni a keresztlabdát. De az sem lesz jó. Végül sikerül majd Rózsához visszajuttatni a labdát, aki inkább előrerúgja. Jobb ez így mindenkinek.

Ivószünet

A 3 belső védő és a középpályások eddig néhány sárgalap árán meg tudták akadályozni Kovács ficánkolását. Az ivószünet után ezért Gomes ügyes trükkhöz folyamodott.

ivoszünet

A Videoton új felállása az ivószünet után.

Kleinheiser és Kovács új pozíciót foglaltak el. Gomes hamar rájött, hogy a védekezésünk a hátvédek kitöréseiből áll. Így adott nekik egy újabb célpontot. Most már Kovács és Kleinheiser is a sorok között játszott. Kleinheiser esetében további megtévesztés volt, hogy szinte ugyanarról helyről indult Alvarezzel. Ez megoldhatatlan problémát jelentett Bosnjaknak, aki nem tudta, hogy Alvarezt kövesse az oldalvonal mellett, vagy a befelé mozgó Kleinheislert. Nikolic Kleinheiserrel ellentétes irányú mozgást végzett. A védőink így már 3 irányba üldözték az ellenfelet. Kovács okosan úgy helyezkedett, hogy Schimmernek figyelnie kelljen rá.

És így született meg az első gól. Kleinheiser látszólag a fél csapatot lecselezte, de a fentiek fényében világos, hogy csak Devecseri és Guzmics foglalkozott kifejezetten vele. Így se volt könnyű helyzet, de szépen megoldotta.

A gólon kívül volt még egy veszélyes helyzet a 31. percben, ami hasonló volt. Akkor is Kleinheiser indult középre Alvarez mellől, igaz, ezúttal sokkal messzebb a kaputól. A teljesen jobbra tolódott játék miatt a töküres baloldalon érkező Stopira könnyedén gurította középre a labdát. Szerencsére senki nem találta el jól.

Összességében elmondható, hogy ez a kis változtatás Gomes részéről óriási káoszt okozott a mi oldalunkon. A Videoton legígéretesebb támadásai ekkor futottak. Kb. 15 perc után aztán visszaváltottak az eredeti felállásra. Kovács a vonal mellett nem képes olyan minőségű játékra, mint a pálya közepén.

Végszó

Csak az első félidőről írtam, de a meccs bántóan egyoldalú volt. Hiába cseréltünk a második félidőben, semmi nem változott. Nem is lehetett változást várni. A Videoton teljesen simán és megérdemelten nyert még úgy is, hogy egy szabályos gólt számonkérhetünk a játékvezetőn. Gyökeresen változtatnunk kell a játékkoncepciónkon ahhoz, hogy magasabb szintre tudjunk lépni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s