Home

A kérdést feltehetném fordítva is, hiszen tudjuk, hogy mi hiányzik nagyon: identitás. Nincs identitás, nincs klubfilozófia. Nincs meg az a kulturális alap, amelyre klubot és csapatot lehet építeni. Nem volt ez mindig így, sőt, csak pár éve kezdődött az identitásvesztés. A folyamat mérhető: a nézőszám csökkenésével, a szurkolók egyre növekvő csalódottságával.

A Haladás nem szürke kiscsapat, határozottan megkülönböztethető a többi klubtól. A Haladásnak jelentése van: büszkének lenni a városra és a megyére; soha meg nem alkudni, soha fel nem adni; a lehető legmagasabbra törni bármilyen akadály ellenére. Mi vagyunk a Haladás. Különlegesek vagyunk, nem egy a sok közül.

Ehhez képest a vezetőség évek óta megelégszik a 8-12. hely megszerzésével. Lássuk be, az NB1-ben ehhez nem kell sok. Ezekkel a célkitűzésekkel viszont önként soroljuk magunkat a középmezőnybe. Ez pedig elfogadhatatlan. Nemcsak azért elfogadhatatlan, mert ellenkezik a Haladás szellemiségével, hanem azért is, mert csírájában fojtja el a fejlődés lehetőségét.

Ha nincs identitás, akkor nincs klubkultúra. Mert egy arc nélküli klub semmilyen célt nem szolgál, semminek nem kell megfelelnie. Ha nincs kultúra, akkor nincs játékstílus. Hiszen a játékstílus egy klub identitásának egyetlen megjelenítési lehetősége. Ha nincs játékstílus, akkor nincs játék. Mert ötletszerűen nem lehet futballt csinálni.

És ezzel elérkeztünk a jelenbe, amikor azt kell látnunk, hogy a Haladás elképzelés nélkül játszik.

Kinek jó ez? A vezetőségnek igen, amíg a célkitűzések teljesülnek. A szurkolóknak? Egyre kevésbe. A játékosoknak? Aligha.

Hogy lesz egy csapatnak stílusa? Az edző feladata ezt megálmodni. Fontos, hogy a stílus összhangban legyen a klub identitásával, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a játékoskeret milyen stílus megvalósítását teszi lehetővé. Ha például évek óta nincs egy épkézláb csatárom, akkor olyan játékot csinálok, amely nem igényel egy valódi csatárt a pályán. Ha már venni nem tudok. Így játszhatok pl. védekezésen és kontratámadáson alapuló játékot, ahol a kisszámú védelem ellen nincs szükség klasszikus harcos csatárra. Kellenek viszont gyors játékosok. Ezekből a Hali nem áll valami jól. Így egy másik lehetőség lehet a középeurópai stílusra való visszatérés. Ennek alapja a folyamatos mozgás és helycsere, az ellenfélre való nyomásgyakorlás labdatartással, a rövid, lapos passzjáték. Ezek eredményeképpen a támadójátékosok nagy része gólhelyzetbe hozható, nem kell tehát egy kijelölt csatár.

A jelenlegi játékunkban egyszerűen nem látszik, hogy milyen fajta gólokat tudnánk szerezni. Jellemző, hogy a tavalyi szezonban a 36 gólunkból 11-et tizenegyesből szereztük. Ez egy elég jelentős hányad, így érezhető, hogy valami probléma van.

A támadásokat többnyire hosszú előreívelésekkel építjük, annak ellenére, hogy nincs olyan játékosunk, akit érdemes lenne ilyen labdákkal keresni. A másik út a pálya szélén vezet. Itt a legkülönbözőbb módokon próbálunk a lehető legmeszebb eljutni, ahonnan középre lehet adni. A beadásokkal Andorka megjátsszása egy reális elképzelés lehet, azonban többnyire nem ő játszik középen, hanem Radó vagy Ugrai. Azt is meg kell jegyezni, hogy éppen a támadások hasraütésszerűsége miatt nagyon lassan jutunk el egy-egy beadásig, ami azt jelentni, hogy az ellenfél teljes védelme a helyén van. Ez még egy Ibrahimovicnak is nagy kihívás lenne.

Artner már a sokadik átigazolási szezon után panaszkodik, hogy nem sikerül csatárt igazolnunk. De ha átgondoljuk a fentebb írtakat: nem mindegy, hogy ki játszik csatárposzton, ha úgysem tudjuk odajuttatni a labdát? Mi változna, ha nem Radó vagy Ugrai vagy Andokra, hanem XY áll elöl?

A hiba nem itt van, hanem a támadókoncepcióban. Pontosabban annak hiányában. Vajon amikor azt látjuk, hogy a játékosok – kivétel nélkül – nem a labda felé, hanem éppen az ellenkező irányba – általában előre – mozognak, akkor gondolhatjuk, hogy Artner tényleg így képzeli el a támadásépítést? Látva, hogy mennyire nem hátékony az ilyen játék, erre a kérdésre nincs jó válasz. De akkor miért nem változtat? A korábbi elemzésekből azt lehet leszűrni, hogy a legjobb helyzeteinket pontosan a sokmozgásos, helycserés támadások során alakítottuk ki. Miért nem építjük tudatosan erre a játékunkat?

A játékstílus hiányával kapcsolatban van még egy fontos dolog. Ha nincs egységes stílus, akkor mit tanítanak az Akadémián? Passzolást? Labdakezelést? Mert ha a nagycsapatnál nincs játékkoncepció, akkor feltehetőleg az akadémiai képzésben sincs. Ha ez így van, akkor az elég nagy baj, mert az akadémisták pont a játék legfontosabb elemeit nem tanulják meg. Így pedig sem a csapatnak nincsenek hasznára, sem eladni nem lehet őket. Mert lehet valaki bármennyire ügyes, technikás, ha a játékot nem érti, akkor elveszett.

Advertisements

2 thoughts on “Mi van veled, Haladás?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s