Home

Ha két csatár, akkor három védő. Köszönhetően a játékosok egyéni mozgására épülő védekezésünknek. A hátsó 5-ös tehát a szokásos volt. Ugyanakkor kis eltérés jelentkezik a középpályán a korábban használt 5-4-1-es formációinkhoz képest. Az alakzat ugyanaz, de a szerepek változtak. Iszlai védekező középpályásként játszott, így ezúttal a támadások építésében nem nagyon vett részt. Nagy Gábor egy kicsit skizofrén szerepet kapott. Egyszerre játszott a 8-as és a 10-es szerepében, vagyis amellett, hogy a középpálya stabilitását biztosította, közben a támadóharmadban is részt kellett vennie a kombinációkban. Artner alighanem ezzel akarta ellensúlyozni a támadóerőben fellépő veszteséget, amit az okoz, hogy a középpályáról a védelembe visz át egy játékost. Az elképzelés nem nagyon vált be.

lineup

A Kecskemét két csatárral indult, de ennél érdekesebb volt a védelmük és a középpályájuk. A 3 belső védőt védekezésben használták. Labdakihozataloknál Vaskó vagy Varga gyakran előrelépett a középpályára, hogy biztosítsák a kapcsolatot a többi csapatrésszel. A szélsők támadásban középpályásként játszottak, gyakorlatilag ők biztosították a Kecskemét széljátékát. A középpályán Pekár támadásban a csatárok közé/mellé lépett fel, Mohl pedig hátrébb maradt, hogy biztosítsa a középpályát, és segítsen irányítani a játékot. Védekezésben tehát 5-3-2, támadásban 3-4-1-2 vagy néha 4-4-2 volt az alakzat.

Támad a Hali

Ezúttal is a szokásos támadójátékunkat próbáltuk erőltetni (bár kicsit túlzás játéknak nevezni). A széleken kialakított emberelőny segítségével jó beadási lehetőségekhez jutni, aztán majd csak beakad valami.

Azonban több probléma is volt ezzel az elképzeléssel.

  1. A KTE (talán pont ezért) 5 védővel védekezett. Ez azt jelentette, hogy a szélekre ki tudnak vinni legalább 2 védőt, de ha az se lenne elég, akkor a középpályán álló 3-as láncból a megfelelő szélső is tud csatlakozni. Tehát könnyedén odairányíthattak 3 játékost.
  2. Kevesen voltunk a középpályán. Mivel Nagy ezúttal nem nagyon hagyhatta el a pálya közepét, így nem tudott a széleken segíteni.
  3. Emiatt Radó rendszeresen átsétált a bal oldalra, ami végülis arra jó volt, hogy egy-egy beadásig eljussunk, de mivel így csak 1, vagy maximum 2 játékos volt középen (2-3 védővel), ezek a beadások teljesen esélytelenek voltak.
Hogyan alakítottuk ki a legveszélyesebb helyzeteket?

A Kecskemét a saját térfelén egy 5-ös és egy 3-as lánccal védekezett. Az 5-ös védőlánc mélyen, a tizenhatoson állt fel, a 3-as lánc viszont rendszeresen jóval előrébb. A kettő között rendszeresen 10-20 méter távolság volt. Ha sikerül ide bejuttatni a labdát, akkor a labdát kapó játékosnak rengeteg helye és ideje lesz, ráadásul valószínűleg magára húz egy embert a védősorból, ahol így egy rés fog keletkezni.

A labdát be lehet tenni ebbe a sávba hátulról, és szemből (az alapvonalról). Esetünkben az utóbbiból csináltunk helyzeteket. Azonban az az érzésem, hogy ezt nem tudatosan csináltuk, hanem egyszerűen így alakult. Hátulról nem is igazán próbálkoztunk ezzel, pedig nagy lehetőségek lettek volna benne.

11es

Ez a tizenegyes előtti szituáció. Látható, hogy hatalmas hely van a vonalak között. Schimmer belép, kapja a labdát. Szemben áll a kapuval. Ha nem rúgják fel, talán egy lövés még összejöhetett volna. Így is jól jöttünk ki belőle.

gol

A gól szinte az előző másolata.

Ezen kívül talán még Radónak volt egy hasonló lövőhelyzete, bár az viszonylag messze volt a kaputól.

Ezekben az a közös, hogy kontratámadások után alakultak ki, amikor még nem volt teljes a védősor. Más esetekben nem sikerült ilyen módon a mögéjük kerülni.

Nem jó a támadójátékunk

Valami baj van a támadójátékunkkal. Nem tudunk a pálya közepén támadni, folyton rosszul helyezkednek a játékosok. Még létszámfölényes szituációkat is el tudunk rontani.

11eskorabban

Ez is a 11-es előtti szituáció. 4-en megyünk 3 ellen. Ebből legalább egy lövésig el kellett volna jutni.

Miért nem lett lövés?

11eskorabban2

Azért, mert Radó és Ugrai egyenesen futottak tovább, ahelyett, hogy széthúztak volna. Nagy pedig ismét a szélre passzol. Az embernek az volt az érzése, hogy a támadók követik a védőket, és nem fordítva.

Ha széthúzták volna a sort, akkor Radó vagy Ugrai üresen marad. Vagy ha a védők követik őket, akkor meg Nagy Gábor előtt szabad az út.

Egy másik eset:

vonalakkozt

Itt is van hely a vonalak között. Meg lehetett volna próbálni, hogy Ugrai belép a területre. Valószínűleg követte volna egy védő, akinek a helyére Radó betörhetett volna. Azonban inkább vízszintesen vittük el a labdát Tóth Péterig.

Ő viszont végre bepasszolja a vonala közé mozgó Radónak:

vonalakkozt2

Ahogy várható volt, Radóra kimozdul egy védő, akinek a helyén egy elég nagy terület nyílik.

vonalakkozt3

Azonban Radó rosszul veszi át a labdát, de végülis mindegy, mert Ugrai amúgy sem mozdult (az a kék nyíl ezúttal csak elméleti).

Röviden összefoglalva: nem használtuk ki, hogy a kecskeméti védősorok között rendszeresen óriási üres terület volt. Érthetetlen, különösen úgy, hogy a szokásos támadójátékunk eleve esélytelen volt.

Kiállítás, cserék

A kiállítás után átálltunk a szokásos 4-2-3-1-re, de ez már nem változtatott a játék képén.

Sokan kifogásolják, hogy miért nem rúgtunk több gólt, miután emberelőnybe kerültünk. Nos, azért, mert a kiállítás ellenére a KTE továbbra is tudta tartani az 5-3-as védekezést a saját térfelén, tehát az emberelőny a pálya ezen részén egyáltalán nem jelentkezett.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s